A fiúk a vízben, mi a media centerben diadalmaskodtunk

Még most is halljuk azt a hangorkánt, ami akkor robbant, amikor Vogel Soma kivédte az ötméterest. Látjuk magunk előtt, ahogy a srácok beugrálnak a vízbe, majd ünnepelnek a dobogón. És ezzel együtt elmosódik minden nehézség, fáradtság, ami ebben a több mint kéthetes Eb-ben volt.

Csak egy valami nem homályosul el… Tisztán látjuk a csapat tagjait, ahogy a sokadik nap után is mosolyogva vágnak neki az újabb kihívásnak, ahogy megpróbálják kezelni a rázós helyzeteket, ahogy tudnak örülni egyetlen dicséretnek is, ami az újságíróktól érkezik, ahogy magukba szállnak, ha úgy érzik, valami nem sikerült a legjobban. De mindenek felett arra, hogy mennyire képesek együtt dobogni, szeretni azt, amit csinálnak és becsülni, emelni egymást. Ezt magányos farkasok, nem szívvel játszók nem érthetik, mert lehetsz bármilyen sikeres, ha nincs mögötted egy szerető közeg, akikre elég egy pillantást vetned és máris újratankoltad a szíved, lelked a leghatékonyabb “üzemanyaggal”.

Kívánjuk mindenkinek… Sokaknak tartozunk köszönettel; azoknak, akik számítottak ránk, akik lehetővé tették, hogy ott lehessünk, akik mindenben segítettek, de legfőképp a büszkeségeinknek, kollégáimnak és az önkénteseinknek.👏🙏 

Mert ők a mi hétköznapi hőseink, akikkel együtt doboghatunk, tankolhatunk. És el ne feledjük, repülhetünk.❤️

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *